Interjú Gergely Krisztina tanítónővel

1. Mi késztette arra, hogy a pedagógusi pályát válassza? Példakép?

Természetesen sok külső ingert sorolhatnék fel, melyek segítettek a döntésben. Gyakran a kíváncsiság motivál. A tanításba, oktatásba, nevelésbe nem csak belekóstoltam, hanem meg is szerettem annak ízét. Hatalmas élmény, mikor egy apró lény kibontakozik, megnyílik, fejlődik. Öröm látni azt az utat, amit bejárnak. Felemelő érzés a harcaikban is jelen lenni, értük, velük harcolni.

Az én életutamon is voltak, vannak olyan emberek, akik egyengették az ösvényt. Valahogy így ér össze a hivatásom az életemmel. Mások meglátják az én csiszolatlanságom mögött rejlő értéket, s általuk tisztul az én látásom is, hogy észre tudjam venni a környezetemben élők értékes belső világát.

2. Az eddigi tapasztalatai alapján igazolta-e a gyakorlat az elméletet, amit a pályára való felkészülés éveiben tanult?

Egyetemi tanulmányaimat Nagyváradon végeztem, a Partiumi Keresztény Egyetemen. A legkülönlegesebb alkalmak mindig a gyakorlati órák voltak egyetem alatt is. Ott (a gyakorlati órákon) valahogy mindig összeért a tanult elmélet és a tapasztalt gyakorlat. Az emberi élet egy csoda. Ezt az elméleti kijelentést naponta igazolja a gyakorlat.

2. Milyen tapasztalatokat gyűjtött az eddigi előkészítő osztályokban, melyek azok a területek, amelyek nagyobb odafigyelést igényelnek?

Az előkszítő osztály talán az egyik legizgalmasabb időszak a kisdiákok, szüleik és a tanítók életében. Sok a kérdés, sok az új inger. Mindegyik félben, diákban, szülőben és tanítóban hatalmas a kiváncsiság, mely gyakran félelmekkel is vegyül. Ebben segít a közösen eltöltött idő, a beszélgetések, a nyitottság. Ez utóbbi lenne mindkét kérdésre a válaszom. Azt tapasztaltam, hogy fontos nyitottnak lenni, (úgy igazán) meghallgatni és meghallani  a társunkat. Ebben mindig lehet fejlődni.

4. Mivel lehet színesíteni a tanórákat?

Minden tantárgyunk az élet különböző szeleteit mutatja be, boncolgatja. Hatalmas élmény megérteni akár csak egy falatot is az életből, rácsodálkozni a teremtett világra. Úgy vélem a tanórákat nem kell színesíteni, hisz önmagában színesek. Arra kell figyelnünk pedagógusokként, hogy a tanórák és az élet gyakorlata fedjék egymást. A gyermeknek látnia kell, hogy nincs művészet matematika nélkül, hogy nincs földrajz nyelvek nélkül és így tovább.

5. Milyen többletet nyújt a pedagógiai munkához a Gerhardinum Líceum?

Nemrég a negyedikes gyermekeimmel az iskoláról beszélgettünk. Egyik diákom így fogalmazott: “Az én iskolám épülete kívülről romos, omladozó, rideg. Ha bemész az udvarra, a termekbe hirtelen meleget érzel. Ezt a meleget nem a fűtőtestek adják. Ez a meleg a közös pillanatokból áll: közös viccek, közös tanulás, közös játék. Ezért szeretem az én iskolámat.”

Ezt a meleget szeretem én magam is, mely abból a biztos tudatból árad, hogy nem a véletlenek sodornak bennünket, hanem van egy Isten, aki hordoz. Ebben való megerősödést (is) ad a Gerhardinum Katolikus Teológiai Líceum diáknak, tanárnak egyaránt.

vissza