A Pozsonyi Évkönyvben egy erre az esztendőre vonatkozó feljegyzés szerint Gellértet püspökké szentelik. Ez gyakorlatilag a csanádi egyházmegye megalapítását is jelenti.
A csanádi egyházmegyét (Szent) István király, Magyarország első keresztény uralkodója alapította, első püspökének 1030-ban Gellértet nevezte ki.
(Szent) Gellért, a velencei származású, nagy műveltségű bencés szerzetes, főpásztorrá való kinevezését megelőzően, István király fia, a trónörökös (Szent) Imre herceg nevelője volt. Egy másik történelmi forrás, a Vita Sanctii Gerardi Gellért hittérítő tevékenységéről, valamint az egyházmegye közigazgatási felosztásáról, a tevékenység megszervezéséről számol be. A főpásztor székesegyházat építtetett, majd létrehozta a székeskáptalant. Az első kanonokok ugyanakkor tanárként is tevékenykedtek abban az iskolában (papneveldében), amelyet a vidék első tanintézeteként ugyancsak Gellért püspök alapított Csanádon. Az ősi püspöki székhelyen abban az időben tehát létezett székesegyház, székeskáptalan, teológiai iskola, valamint két nyugati szertartású monostor. A Maros, a Tisza, a Duna és a Kárpátok határolta csanádi egyházmegyében Gellért számos plébániát is alapított, templomot építtetett, ezzel egyidőben fáradhatatlanul bérmálta, tanította a népet.
A lelkipásztori tevékenység és az egyházmegye szervezése mellett Gellért püspök több teológiai tanulmányt is írt. Az eltelt évszázadok alatt azonban sajnos csak egy, a Deliberatio Gerardi Morisenae Aecclesiae Episcopi Supra Hymnum Trium Puerorum ad Isingrimum Liberalem című műve maradt fenn, amely jelenleg a Müncheni Nemzeti Könyvtár tulajdona (CLM 6211).