A IX. B lelkigyakorlata

Közös megegyezés szerint, november 20-22 között zajlott az IX.B osztály lelkigyakorlata a Marienheim ifjúsági házban. Spirituálisunk, Kocsik Zoltán és osztályfőnöknőnk, Kapitány Melinda angoltanárnő, úgy döntöttek, hogy annak ellenére, hogy ismerjük egymást, hasznunkra válhat egy együtt töltött hétvége. És bizony milyen igazuk volt!

Én, személy szerint, már érkezésünk pillanatában élveztem. Mindenki kíváncsi tekintettel indult egy rövid terepszemlére, majd a konyhába vacsorát készíteni. Osztályfőnökünk irányításával, együtt, előkészítettük a vacsorát. Nem is az étel volt a fontos azokban a pillanatokban, hanem a beszélgetés. Akkor láttam meg igazából azt, hogy milyen nyitott szívű osztálytársaim vannak és rádöbbentem arra is, hogy milyen erőfeszítést jelent számomra érzelmeimet kimutatni és gondolataimat felszabadultan megosztani társaimmal.

Osztályunk minden tagja megfordult legalább egyszer a konyhában. Vacsora után került sor az első közös áhítatunkra, mikor megoszthattuk és meghallgathattuk az adott témához fűződő véleményeket.

Úgy érzem, az első este adott hangot és színezetet az egész lelkigyakorlatnak. Meleg fűtőtestre támaszkodva, a város pislákoló fényeit csodálva hallgattam végig olyan dolgokat, amiket addig talán csak sejthettem az osztálytársaim életeiről és belső világukról.

Szombaton is sor került a közös főzésre és áhítatra, de leginkább a vasárnapot szeretném kiemelni. Reggel, közvetlen a reggeli után részt vettünk a Krisztus Király vasárnapi szentmisén. Ez volt az első szentmise, amelyen csak mi vettünk részt, együtt az osztállyal. Ezen a napon magunkra voltunk hagyva az ebédet illetően. Kísérőink csak messziről felügyeltek minket, a szó és a döntéshozatal a miénk volt. Az előző napi sikerek után, önbizalomra téve szert, gulyást és palacsintát készítettünk. Az előbbit a fiúk, az utóbbit a lányok. Mindannyian meg voltunk elégedve a végeredménnyel, ízletesre sikeredtek, de ami annál is jobban ,,ízlett” mindannyiunk számára, az az együttműködés harmóniája volt.

Az indulás pillanatában sem maradtak ott felhalmozott emlékeink, hanem a csomagok közé rejtve becsempésztük azokat az iskolába, ahol még ma is élnek első közös lelkigyakorlatunk emlékére.

Osztálytársaim nevében is megszeretném köszönni kísérőinknek a ránk szánt idejüket és azt, hogy egy életre osztálytársakká és embertársakká forrasztottak össze bennünket

 

 Iakab Orsolya-Erzsébet, IX.B osztály

12294660_995978437134078_160021023843607703_n (Small) 12301703_995978427134079_7136807631822224419_n (Small) 12278752_995978620467393_8677711215597054_n (Small)

vissza