A gyertya fénye reménysugarat hoz az életünkbe

Iskolánk diákjai november 2-án ellátogattak a piarista atyák sírjaihoz Mindenszentek alkalmával.

Több indok is alátámasztja cselekedetünket: a piaristák voltak az előiskolánk alapitói és mivel a „Mindenszentek „ ünnepe arról szól, hogy elhunyt családtagjainknak vagy ismerőseinknek sírja előtt állva, könnyeinkkel küszködve, higgyük, hogy az ott pihenőnek lelke a Menyországba jutott és újra fogunk vele találkozni.

Igy, mikor beléptünk a Lippai úti temetőbe (Eroilor), annak, aki először járt arra, egy nagy tűzzel nézett szembe, jobbfelöl pedig szépen gondozott területen több feketemárvány kőtömbbel. Tudniillik, ez a hely a román forradalom áldozatainak emlékkertje.

Továbbhaladva, a sok-sok frissen tisztitott és diszitett sirt láttunk, nagyon sokról le lehetett olvasni a hozzátartozó szenvedését és ugyanakkor végtelen szeretetét elveszitett szerette iránt. Odaérve, megpillantottunk  13 szépen gondozott sirhelyet. Közösen  imádkoztunk, énekeltünk és elképzeltük, milyen lehetett velük találkozni. Úgy tűnt, egy álom előtt állunk. Emlékeik csak a múzeumunkba láthatóak számunkra, az utókor számára.

Mikor véget ért a ceremónia, szabadok voltunk. Újra szemügyre vettem a temetőt. Ekkor már észrevettem, hogy sok hozzátartozó, a hétköznap ellenére  is kijött újra meglátigatni elhunyt szeretteit.

Azért gondoltam, hogy Adventben irom ezt nektek, mivel e szent várakozási idő első fele a világ végére, a feltámadásra, Krisztus második eljövetelére hivja fel a figyelmünket.

Azonosuljon tehát a mindenszenteki gyertja fénye az első adventi gyertyáéval és adjon reményt e szent várakozási időben és támasszon fel minket szeretteinkkel együtt az utolsó napon! Áldott Adventet kivánok!

Iakab Orsolya Erzsébet, IX. B osztály

IMG_0367 (Small)

vissza